Rovatunkban nem kizárólag a labdarúgással, a meccsekkel kapcsolatban kérdezzük játékosainkat, hanem a mindennapi életükre, szokásaikra vagyunk kíváncsiak, vagyis olyan dolgokra, amelyek a munka vagy a tanulás mellett mindannyiunk életébe
Sziasztok! Helga vagyok, és igyekszem nektek az eddigiektől kicsit eltérően bemutatni azokat a játékosokat, akiket hétről hétre a Vidi mezében láthattok küzdeni a pályán. Legutóbb Kovács Istvánnal, előtte Nikolics Nemanjával beszélgettem, aktuális "áldozatom" pedig Paulo Vinícius, vágjunk is bele!
- Hogyan tartod a kapcsolatot az otthoniakkal?
Legfőképp az interneten keresztül, de hetente legalább egyszer haza is telefonálok.
- Mi az, ami a legjobban tetszik neked itt Magyarországon?
Szeretem azt, ahogy a magyarok élnek. Az emberek nyugodtak, nagyon barátságosak, sokszor előfordul, hogy megállítanak az utcán és megkérdezik, hogy vagyok. Szeretem ezt a nyugis életvitelt, így érzem magam igazán jól.
- Szokott honvágyad lenni? Mit csinálsz ilyenkor?
Ilyenkor elsősorban zenét hallgatok, internetezek, brazil videókat nézek, vagy hazatelefonálok és beszélek egy kicsit az otthoni barátaimmal.
- Van olyan tulajdonságod, amin szerinted változtatnod kellene?
Igen, egy kicsit zárkózott vagyok. Ezen mindenképpen szeretnék változtatni, hogy többet és könnyebben kommunikáljak az emberekkel.
- Mik azok a legfontosabb tulajdonságok, amiket egy lányban keresel?
Legyen társ és legyen őszinte. Úgy gondolom, hogy ez a két legfontosabb, ha ezek megvannak, akkor a többin már lehet alakítani.
- Szoktál virágot venni a feleségednek?
Nem igazán, eddig háromszor vettem neki: amikor a fiunk megszületett, anyák napjára és a születésnapjára.
- Hova mész, mit csinálsz olyankor, amikor ki szeretnél kapcsolódni?
Ha ki akarok kapcsolódni, vagy a stresszt levezetni, akkor általában bezárkózom a szobámba és zenét hallgatok.
- Van olyan hely a világon, ahova eddig nem sikerült, de mindenképpen el szeretnél jutni?
Nagyon sok ilyen van, de ami jelen pillanatban a legnagyobb vágyam az az Egyesült Államok, azon belül pedig Miami.
- Melyik házimunkát végzed a legszívesebben?
Főzni nagyon szeretek.
- Van kedvenced a tetoválásaid közül?
Ami a jobb felkaromon van. Nagyon sok mindent elmond rólam, egyrészt azt, hogy nagyon vallásos vagyok, másrészt, hogy egy igazi álmodozó típus. A szöveg is arról szól, hogy az álmokat valóra kell váltani.
- Szoktál rajzfilmeket nézni?
A kisfiam miatt gyakorlatilag kötelező, de igen, amúgy is kedvelem őket.
- Hol élnél szívesebben, kis faluban vagy nagyvárosban?
Nagyon nehéz kérdés, de azt hiszem, hogy most inkább egy nyugodtabb kisvárost választanék.
- Van olyan gyerekkori esemény, amire szívesen emlékszel vissza?
Elég gyorsan lezajlott a gyerekkorom. Folyamatosan úton voltam edzésre, meccsre, iskolába. Mindig mentem valahova. Azokra a reggelekre emlékszem vissza a legszívesebben, amikor édesapám korán reggel keltett, indultunk edzésre, onnan pedig rohantunk, hogy beérjünk az iskolába.
- Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában?
A testnevelés, de a portugált is nagyon szerettem.
- Ha nem labdarúgó lennél, akkor milyen munkakörben tudnád elképzelni magad?
Nem nagyon tudom elképzelni, hogy mást csinálok, de ha mindenképp választani kell, akkor vagy szakács lennék - mert nagyon jó dolognak gondolom, hogy ha valaki jó ételeket tud elkészíteni - vagy pedig autókkal foglalkoznék.
- Mi a pályafutásod eddigi legszebb élménye?
Az Európa Liga szereplés. Akkor jöttem át Dél-Amerikából, egészen pontosan Uruguayból Európába és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz itt az élet. Az, hogy rögtön egy ilyen óriási sikert élhettem meg, nagyon nagy csapatok ellen játszhattam és még gólt is sikerült rúgnom, mindig is a legkedvesebb emlékeim közé fog tartozni.
- Van valami meccs előtti bevett szokásod, ami nélkül nem lépsz pályára?
Semmi különleges nincsen, annyi, hogy bemelegítéskor szeretek elsőként kiérni a pályára.
- Melyik a kedvenc hazai ételed?
Steak rizzsel és babbal.
- A magyar specialitások közül mi ízlik a legjobban?
A rakott káposzta.
- El is tudod készíteni?
Én nem, de szerencsére a feleségem igen.
- Milyennek írnád le a Vidi-öltöző hangulatát?
Nagyon jónak. Folyamatosan, megállás nélkül ugratjuk egymást. És persze - ahogy egy foci öltözőben lenni szokott - szól a zene. Olyan a hangulat, amilyen egy egységes csapat öltözőjében kell, hogy legyen.
- Hogyan szeretnéd látni magad öt év múlva?
Biztos, hogy focizni szeretnék, címeket nyerni és játszani a Bajnokok Ligájában.
Author: Acsai N. Ferenc
Photo: Peka Roland / vidi.hu