Sowunmi Thomas: "A szurkolókra izgalmas, jó mérkőzés vár szombat este Angyalföldön"

Sowunmi Thomas 1978-ban született Nigéria korábbi fővárosában, Lagosban. Édesapja nigériai, édesanyja magyar, így Sowunminak automatikusan járt a magyar állampolgárság, nem kellett honosítani ahhoz, hogy szerepelhessen a magyar válogatottban, igaz 1996-ban még az atlantai olimpián aranyérmet nyert nigériai válogatott bővebb keretének volt a tagja. Pályafutásának főbb állomásai a Dunaferr, a Vasas és a Ferencváros voltak. Legnagyobb sikereit a zöld-fehéreknél érte el, ahol bajnoki cím mellett két kupagyőzelmet is ünnepelhetett. Bár a Vidiben játékosként sosem szerepelt, lassan 11 éve Székesfehérváron él, és már hosszabb ideje a Vidi utánpótlásában dolgozik. A szombati Vasas - Vidi bajnoki rangadó kapcsán beszélgettünk Thomasszal, aki első NB I-es meccsét a Fáy utcában játszotta - akár csak a Vidi 1968. március 2-án.

- Kilencéves korod óta élsz Magyarországon. Dunaújvárosban lettél profi labdarúgó, hogy esett épp a focira a választásod, és miképp emlékszel vissza karriered kezdetére?

Így van, édesanyámnak honvágya volt, ezért 1989-ben hazaköltöztünk Dunaújvárosba. Unokabátyám röplabdázott, és fiatalon először én is ezzel a sporttal ismerkedtem meg, de mellette elkezdtem focizni is. Az valahogy testhezállóbb volt számomra, és a labdarúgó közegben jobban is éreztem magam, így esett végül a választásom a focira. Dunaújvárosban lettem profi labdarúgó, miután feljutottunk az élvonalba, eligazoltam a fővárosba a Vasashoz. A sors iróniája, hogy első NB I-es mérkőzésemet éppen korábbi csapatom, a Dunaferr ellen játszottam a Fáy utcában.

- Hogy jött annak idején az angyalföldi lehetőség, és miképp sikerült beilleszkedned?

Dunaújvárosban a vezetők ugyan számoltak velem, viszont Varga Zoltán, a csapat vezetőedzője, nem. Amikor értesült erről Illovszky Rudi bácsi, azonnal megkerestek, én pedig szívesen mentem a Vasashoz. Fiatalon kerültem Budapestre, azonban a beilleszkedésemmel semmi probléma nem volt. Természetesen időbe telt, míg teljesen felvettem az NB I iramát, ritmusát, hiszen korábban csak a második ligában szerepeltem. Sokat kellett fejlődnöm a Vasasban, ehhez pedig minden segítséget megkaptam Angyalföldön mind a stábtól, mind pedig a drukkerektől.

- Az első NB I-es szezonod a Vidi történelme szempontjából is fontos volt, hiszen abban az idényben búcsúztunk átmenetileg az élvonaltól, és a roppant fontos utolsó fordulóban gólt szereztél a Vidi-Vasas 2-2-es meccsen ellenünk. Emlékszel még arra a találkozóra?

Persze, nagyon küzdelmes mérkőzés volt, a Vidi mindent beleadott, a végén már Kuttor Attila is csatárt játszott. Nyilván nem azon az egy találkozón múlt akkor a Vidi sorsa, de az is egy nagyon fontos meccs volt a fehérvári csapat számára. Ugyan gólt lőttem azon a mérkőzésen, de sem akkor, sem később nem találtak meg emiatt a Vidi-szurkolók. Lehet, hogy azért, mert piros-kékben rúgtam akkor is a gólt (nevet).

- Tíz alkalommal szerepeltél a magyar válogatottban, melyik találkozóra emlékszel vissza legszívesebben?

Talán a portugálok elleni Eb-selejtező volt számomra a legemlékezetesebb. Igaz, hogy kikaptunk 3-0-ra, de amikor lecseréltek, közel 60 ezer portugál szurkoló tapsolt meg, ez nagyon furcsa, ugyanakkor jól eső érzés volt számomra. (Azon a találkozón egyébként a portugál csapatban még játékosként szerepelt a Vidi korábbi vezetőedzője, Paulo Sousa is - a szerk.) Persze az azeriek elleni válogatott meccsre is szívesen emlékszem vissza, hiszen azon a találkozón szereztem az egyetlen gólomat a válogatottban.

- Több országban is szerepeltél légiósként pályafutásod során. Külföldön milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy külföldön nagyon szeretik a magyar labdarúgókat. A cseheknél például csak ketten voltunk magyarok Róth Ferivel, de a szurkolók szinte minden alkalommal kiabálták, hogy "RIA-RIA-HUNGÁRIA". Skóciában és Cipruson is nagyon könnyen sikerült beilleszkednem, annak ellenére is, hogy mindegyik országban teljesen más volt a játékosok, csapatok hozzáállása a futballhoz.

- 2007-től két éven át ismét a Vasas labdarúgója voltál. Mennyire volt más ez a Vasas, mint az, amelyikben élvonalbeli labdarúgó lettél?

Nagyon sok minden megváltozott, sajnos ez a Vasas már nem az a Vasas volt, amit korábban megismertem, ráadásul a Vasas-család számára ez nehéz időszak volt, hiszen többek közt Illovszky Rudi bácsi is ekkor, 2008-ban távozott el. A szurkolók lelkesedése volt az, ami a legjobban hasonlított ahhoz az időszakhoz, amikor fiatalon debütáltam az élvonalban.

- Játékosként sosem szerepeltél Székesfehérváron, viszont utánpótlás-edzőként már hosszabb ideje a Vidi kötelékében tevékenykedsz. Hogy kerültél a Vidibe?

11 éve élek Székesfehérváron a párommal, aki fehérvári, de korábban is Fejér megyét tekintettem az otthonomnak, hiszen gyerekkoromban - ahogy már említettem - hosszú évekig Dunaújvárosban laktunk. A Vidi utánpótlásában egyébként én vagyok az egyedüli kakukktojás abból a szempontból, hogy labdarúgóként sosem szerepeltem a Vidiben. Annak idején Bíró Imre invitált a klubhoz, először Csucsánszky Zoltán mellett dolgoztam, majd Bárdosi Balázs segítője lettem, jelenleg pedig Nagy Lajossal az U16-os csapatot visszük. Szeretek itt dolgozni, minden körülmény adott ahhoz, hogy jó és eredményes munkát végezhessünk az utánpótlásban.

- A mai Vasas eddigi nagyszerű teljesítménye mennyire meglepő számodra annak tükrében, hogy tavaly újoncként majdnem kiestek az NB I-ből, most pedig 5 pont előnnyel várják a hétvégi Vasas - Vidi bajnokit?

Számomra meglepő az, hogy a bajnokság egyharmadán túl vagyunk és ilyen magabiztosan vezetik a tabellát. Azt sejtettem, hogy idén jobban fognak majd szerepelni, mint tavaly, de azt nem gondoltam volna, hogy első helyen állnak majd. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eddig Fortunára sem panaszkodhattak az angyalföldiek, de annak van csak szerencséje, aki megdolgozik érte. Ugyanakkor a tavaszi szezonban szoktak a fontos kérdések eldőlni - ritka kivétel volt ez alól az elmúlt 2 szezon, amikor tulajdonképpen már ősszel sok minden eldőlt előbb a Vidi, majd egy évvel később a Fradi javára. Úgy gondolom, a mostani szezon sokkal több izgalmat tartogat a drukkerek és persze a csapatok számára is, és a legfontosabb kérdésekre majd csak tavasszal kapunk választ.

- Milyen mérkőzésre számítasz a szombat esti rangadón?

Egy igazán parázs, vérbeli rangadót várok. Mindkét együttes jó formában van, tényleg bárki megnyerheti ezt a meccset. A Vasas mellett szól a hazai pálya előnye, valamint az, hogy vélhetően telt ház előtt, szép eredménnyel akarnak búcsúzni a stadiontól, de a Vidi kerete nagyon erős, minőségi játékosokkal van tele, tippelni sem tudnék, hogy mi lesz a végeredmény. Az biztos, hogy a szurkolókra izgalmas, jó mérkőzés vár.