"Fontos számomra, hogy a Vidinél nagy figyelmet fordítanak a fiatal játékosok fejlesztésére"

A bemutatkozó interjúk elején szoktuk kérdezni, hogy "gyerekként miért döntöttél éppen a labdarúgás mellett". A te esetedben viszont ez nem lenne releváns, hiszen egyértelműen egy futballista családba születtél. Éppen ezért inkább megfordítom a kérdést: volt egyáltalán lehetőséged arra, hogy ne futballistává válj?

Azt hiszem, erre kevés esélyem volt (nevet). Gyerekkoromban leggyakrabban labdát kaptam ajándékba és onnantól kezdve, hogy megtanultam járni, apám mindig kivitt a parkba, ahol az ajándékba kapott labdákkal játszottunk. Mi mást, mint focit! Tény, hogy futballista családba születtem. A nagyapám az FK Crvena zvezda labdarúgója volt, míg a testvére, Dragoslav Sekularac - aki szintén a Crvena zvezdában játszott - minden idők egyik legjobb jugoszláv futballistája volt. Apám is igazi futball-fanatikus, úgyhogy nagyon hamar megszerettem én is ezt a sportot.

Ki volt gyerekkorodban a példaképed?

Őszintén szólva, édesapám a példaképem. A mai napig felnézek rá. A labdarúgásban pedig, ahogy sok millió focistának, úgy nekem is Cristiano Ronaldo a példaképem.

Londonban születtél, de aztán viszonylag korán Svájcba költöztetek. Mi volt az országváltás oka?

Igen, Londonban születtem és egészen öt éves koromig ott éltünk. Aztán édesapám munkája miatt Svájcba költöztünk, az általános iskolát már ott kezdtem el és ott is fejeztem be. 16 éves koromban Torinóba költöztem, akkor igazolt ugyanis le a Juventus.

Hogy jött számodra az olasz lehetőség?

Szerencsére jól ment a játék Svájcban, bekerültem a korosztályos válogatottakba is és elég sok helyről érdeklődtek irántam. Külföldre viszont csak azután mehettem, hogy betöltöttem a 16. életévemet. A családommal jól átgondoltuk a lehetőségeket és a Juventus tűnt akkor a legjobb megoldásnak. Nem is okozott csalódást számomra az ott töltött idő, szép két és fél évet töltöttem Torinóban. Onnan pedig Londonba költöztem és a Fulham labdarúgója lettem.

Torino és London után a következő állomásod Székesfehérvár. Milyenek az első benyomásaid a klubról és a városról?

Nagyszerű klubba kerültem, mindenki rendkívül barátságosan fogadott és a város is csodaszép. Nyilván méreteiben nem egy Torino és pláne nem egy London, de nem is hiányzik számomra az a nyüzsgés és káosz, ami Londont jellemzi. Nem olyan srác vagyok, aki sokat lóg odakint az utcán. Próbálom a lehető legsportszerűbben élni az életem. Odafigyelek az étkezésre, az edzéseken a maximumot nyújtom, a szabadidőm nagy részében pedig regenerálódok, pihenek. Édesapámmal költöztünk Székesfehérvárra, jelenleg az összes szabadidőmet együtt töltjük, amikor nem otthon pihenek, akkor a belvárosban sétálunk és szerintem már az összes éttermet kipróbáltuk (nevet).

Sokat beszélgetsz édesapáddal a labdarúgásról?

Állandóan! Ahogy mondtam, mindig is ő volt a példaképem, fontos számomra a véleménye. Megnézi az edzéseimet és a meccseimet is. Ő az első számú tanárom és kritikusom is. Segít abban, hogy még jobb legyek, én pedig igyekszem megfogadni a tanácsait.

Mit tudtál a magyar labdarúgásról és a Vidiről mielőtt ide igazoltál?

Nyilván nem állná meg a helyét, ha azt mondanám, hogy naprakész voltam a magyar labdarúgásból. Azt azonban tudtam, hogy a magyar focinak és a Vidinek is nagyon szép történelme van, a magyar válogatott pedig remekül teljesít az utóbbi időszakban. Vannak nagyszerű magyar labdarúgók, akik a legmagasabban jegyzett bajnokságokban szerepelnek. Édesapám sokat tud a Vidi múltjáról és mostanában sokat is mesél róla, de magam is sok hasznos információt összeszedtem a klubról. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak itt a fiatal játékosok fejlesztésére, ami szerintem nagyon fontos, de a klub dicső múltja is figyelemre méltó.

Sok játékos nem szeret szabadidejében focimeccset nézni a tévében. Te hogy vagy ezzel?

Amikor csak alkalmam van rá, akkor leülök a tévé elé és meccset nézek. Eddig leginkább a top öt bajnokságot tudtam Londonban követni tévén keresztül, most azonban igyekszem minden magyar mérkőzést is megnézni, hiszen így még jobban meg tudom ismerni nem csak a magyar futballt, de az ellenfeleinket is.

Van kedvenc futballcsapatod?

Igen, a Fiorentina. Tudom, ez elsőre meglepő lehet, hiszen mégsem egy sztárcsapatról van szó, de édesapám a klub nagy rajongója és ezt is belém nevelte.

Mennyire sikerült már megismerkedned a csapattársaiddal?

Igen, az elmúlt napokban mindenkivel tudtam beszélgetni és úgy érzem, sikerült azonnal be is illeszkednem. Fiatal együttesbe kerültem, remek srácok alkotják a csapatot, jól kijövök mindenkivel. A csapattársak és a stáb is mindenben segít, tényleg olyan, mintha már hosszú ideje csapattag lennék.

Milyen célokkal érkeztél a Vidibe?

Igyekszem napról napra haladni és a legtöbbet kihozni magamból az edzéseken és a mérkőzéseken is. Fokozatosan kell előre haladnom, most az elsődleges célom, hogy bekerüljek a csapatba, aztán ha már pályán leszek, akkor gólokkal, gólpasszokkal szeretném segíteni a Vidit, hogy minél jobb eredményt érjünk el a bajnokságban és a kupában is.