"Most jó esélyünk van arra, hogy elkapjuk a Ferencvárost"

Vasárnap este 18 órakor a címvédő FTC látogat Sóstóra. A bajnoki apropóján beszélgettünk a Vidi élő legendájával, Szabó Józseffel, aki pályafutása során kilenc bajnoki gólt szerzett Vidi-mezben az FTC ellen.

Játékosként számtalan nagy csatát vívtál meg az FTC ellen. Melyek azok a momentumok, mérkőzések, amelyekre még így 40-50 év távlatából is rögtön emlékszel?

Az egyik ősi riválisunk a Ferencváros, méghozzá az 1975/1976-os szezon óta. Az volt az az emlékezetes idény, amikor az FTC javára a Vidivel szemben elcsalták a bajnokságot. Pont egy évvel később, 1977-ben igazoltam Székesfehérvárra, vagyis úgy játszottam az első Ferencváros elleni bajnokimat Vidi-játékosként, hogy viszonylag még frissek voltak az emlékek azzal a bizonyos Üllői úti 1-1-es bajnokival kapcsolatban, amelynek köszönhetően a Vidi nem lett bajnok 1976-ban. Remekül sikerült az első FTC elleni vidis bajnokim, 3-0-ra nyertünk az Üllői úton.

(Fotó: Falus István / Képes Sport 1977. - ARCANUM)

A '80-as évek elejéig többnyire mi nyertünk a Ferencváros ellen, a már említett 3-0-s Üllői úti sikerünkön kívül 1980-ban 5-2-re is nyertünk a fővárosban. Aztán fordult a széljárás és a következő években kevesebb sikerélményünk volt az FTC-vel szemben. Legközelebb 1984-ben győztük le a fővárosi zöld-fehéreket, méghozzá Sóstón. A bajnokság utolsó fordulójában az én találatommal nyertünk 1-0-ra és ezzel a győzelemmel szereztük meg a harmadik helyet, amelynek köszönhetően a következő idényben elindulhattunk az UEFA-Kupában, ahol egészen a döntőig sikerült eljutnunk.

Ki volt az a ferencvárosi játékos, akivel emlékeid szerint a legtöbb párharcot vívtad meg pályafutásod során?

Rab Tibi volt az a ferencvárosi védő, akivel talán a legtöbb párharcot vívtam meg. Kemény, de sportszerű futballista volt. Ahogy említettem, nagy volt a rivalizálás a két csapat között, olykor kőkemény párharcok alakultak ki a pályán. Egyik alkalommal sajnos súlyos sérülést szenvedett a vidis csapattársam, Baranyi Sanyi, aki Beles Ferenccel akadt össze és a két kőkemény védő párharcát Beles nyerte meg, Baranyinak pedig kicsavarodott a jobb térde és az összes szalagja elszakadt. A súlyos sérülés ellenére a saját lábán bicegett le a pályáról, nem hagyta, hogy hordágyon vigyék le.

A korszak egyik legjobb, legeredményesebb csatára voltál. Sosem keresett meg a Ferencváros, hogy leigazoljon?

Elmesélek egy történetet, ami ugyan nem titok, de nem nagyon szoktam beszélni róla. 1977 nyarán járunk, a Doroggal akkor estünk ki az NB I-ből, de házi gólkirály lettem és számtalan csapat megkeresett az élvonalból, hogy náluk folytassam a pályafutásomat. Több csapattal is tárgyaltam akkoriban, keresett a Tatabánya, a Csepel, a Debrecen, a Zalaegerszeg és a Videoton is. A Ferencvárostól viszont senki nem keresett engem, senki nem tárgyalt velem. 1977. július 4-én kezdődött a felkészülés, egy nappal később behívtak engem az MLSZ-be. Kutas István volt akkoriban az MLSZ elnöke és jelen voltak a Dorog, az FTC és a Videoton képviselői is, ugyanis én időközben a Vidi mellett döntöttem, de a Dorog az FTC-nek akart eladni. Megkérdezték tőlem, hogy hol akarom folytatni a pályafutásomat, én pedig rávágtam, hogy a Videotonban. Lehet, hogy emiatt, de a későbbiekben sosem merült fel a nevem a Ferencvárosnál. Sosem volt bennem emiatt hiányérzet és sosem bántam meg azt, hogy a Vidit választottam, nem véletlen az, hogy a mai napig itt vagyok a klub körül. Az elképzelhető, hogyha a Ferencváros játékosa lettem volna, akkor lenne felnőtt válogatott mérkőzésem is, így hiába voltam NB I-es és UEFA-Kupa gólkirály is, címeres mezben nem volt alkalmam pályára lépni a felnőttek között. Az utánpótlás-válogatottakban viszont többször is szerepeltem, ott voltak olyan csapattársaim, akik már régóta a Vidiben futballoztak (Csongrádi, Májer, Végh), velük sokat beszélgettem a Vidiről és nagy részben nekik is köszönhető, hogy Székesfehérvárra igazoltam.

A Ferencváros nem kezdte jól a 2025-ös naptári évet, már ami a bajnokságot illeti, hiszen a megszerezhető 12 pontból eddig kettőt gyűjtöttek be. Viszont a nemzetközi kupában szép eredményeket értek el, csütörtök este pedig a Plzen ellen kiharcolhatják a továbbjutást az EL-ben. Hogy emlékszel vissza, amikor ti vitézkedtetek az UEFA-Kupában, akkor nektek is nehezebben ment az NB I-ben?

Az való igaz, hogy nem kezdte jól az idei évet az FTC a bajnokságban és most már tetemesnek mondható a hátránya a listavezető Puskás Akadémiával szemben. Az is igaz, hogy a nemzetközi kupában szépen szerepel a Ferencváros és jó esélyekkel lép pályára Csehországban. Ugyanakkor nehezen tudnám az akkori Videotont és a mai Ferencvárost összehasonlítani, hiszen az 1984/1985-ös idényben kapusokkal együtt 19-20 fő volt a csapatunk kerete. Szegény Kovács Feri bácsi nem is ismerte azt a szót, hogy rotáció. Ugyanazokat a játékosokat küldte pályára a hétközi UEFA-Kupa-meccseken, mint a hétvégi bajnokikon. Sokszor sérülések nehezítették a dolgát, elég ha csak az UEFA-Kupa-döntő első mérkőzésére gondolunk, amelyen Csongrádi és Májer mellett én sem tudtam pályára lépni. Nyilván az FTC életébe nem látok bele, nem tudom, mi az oka a gyengébb bajnoki szereplésnek, de az biztos, hogy meg akarják idén is nyerni a bajnokságot, emiatt pedig nagyon nehéz találkozó vár ránk vasárnap este.

Milyen találkozóra számítasz?

Mindkét együttes számára nagyon fontos, hogy megszerezze a három pontot. A mi vetélytársaink szorgalmasan elkezdték gyűjtögetni a pontokat, nagyon sűrű lett a mezőny második fele. Az FTC pedig öt ponttal le van maradva a PAFC mögött, ők is csak a három ponttal lehetnek elégedettek. Biztos, hogy végig kiélezett, küzdelmes találkozó lesz. Régen tudtuk hazai környezetben legyőzni a Ferencvárost, most jó esélyünk van arra, hogy elkapjuk őket, de ehhez az elejétől a végéig nagyon fegyelmezetten kell futballoznunk, ahogy tettük azt például a PAFC ellen is.