A Manchester United elleni továbbjutásról sztoriztak legendáink

Az 1984/85-ös UEFA-Kupa-menetelésnek emléket állító rendezvénysorozat negyedik állomásán a Manchester United elleni legendás párharc került terítékre. A Székesfehérvár MJV Önkormányzata, a Vidi Múzeum és klubunk szervezésében megvalósuló eseményre csütörtök este a Sóstói Stadion VIP Lounge-ában került sor. A több mint száz érdeklődőt vonzó beszélgetés házigazdája ezúttal is a Gyulai István-díjas sportújságíró, Horog László volt, aki elsőként üdvözölte a jelenlévőket, majd a rendezvénysorozat szervezői nevében Tauser Zoltán, a Vidi Múzeum kurátora, F. Szegő Krisztina, a Székesfehérvári Turisztikai Nonprofit Kft. ügyvezetője és Óházy Bálint, a Fehérvár FC sajtófőnöke köszöntötte a klub legendáit és az eseményen megjelent szurkolókat. A nosztalgiaest előtt megnyílt a Vidi Múzeum időszaki kiállítása is, amely az UEFA-Kupa menetelésnek állít emléket.

Vadász Imre a mindent eldöntő tizenegyesről is mesélt a jelenlévőknek: "Elmentünk Manchesterbe, ismertük jól az ívelgetős stílusukat, küzdöttünk, ahogy tudtunk. A visszavágó előtt volt egy edzésünk, ahol gyakoroltuk a tizenegyeseket, de három próbálkozásomból Disztl Péter kettőt megfogott. Nem volt valami nagy önbizalmam a büntetők előtt, nem is nagyon jelentkeztem rúgónak, végül mégis rám került a sor. Hál' Istennek jó erővel rúgtam meg és kellően oldalra is helyeztem. Az első gondolatom az volt, hogy odafutok Disztl Petihez, de végül a B-közép felé vettem az irányt. Ezúton is köszönöm nekik a támogatást, olyan erőt adtak nekünk, hogy még ma is borsódzik a hátam."

Wittmann Géza azzal kezdte, hogy nagyon örültek, amikor ilyen nagy csapatot kaptak ellenfélül. "Tudtuk, hogy verhetőek, jó, nyilván nem (nevet). Azt persze nem gondoltuk, hogy ilyen lesz a vége. A kinti mérkőzésen nem játszottam, de támadni nem nagyon tudtunk, őszintén nem is volt mivel, nem volt nálunk a labda. A hazain életem legfontosabb gólját szereztem szabadrúgásból. Örülök, hogy kivertük az angolokat, még úgy is, hogy én egyébként Manchester United-szurkoló vagyok. A tizenegyesnél előre elterveztem, hova fogom rúgni, próbáltam minél közelebb helyezni a labdát a kapufához, megfelelő erővel. Szerencsére sikerült is."

A továbbjutásban védéseivel és a kulcsfontosságú tizenegyes-hárításával oroszlánrészt vállalt kapusunk, Disztl Péter így emlékszik a párharcra: "Úgy vágtunk neki az egész sorozatnak, hogy az adott fordulót nyerjük meg, aztán vártuk a sorsolást. A PSG elleni továbbjutás után tudtuk, hogy bármire van esélyünk. Az angolok felívelős játékát kielemeztük, bár Manchesterben inkább csak ők ívelgettek, mi a félpályán se nagyon mentünk át (nevet). A lényeg, hogy az 1-0-s vereséggel maradt esélyünk a visszavágóra. Emlékszem, csak a meccs napján érkeztek, Pesten szálltak meg, csak a meccsre buszoztak le Székesfehérvárra." Legendás kapusunk a tizenegyesekről is beszélt: "A büntetőkkel mindig jóban voltam. Már Baján és később a Vidi-ifiben is nyertünk tizenegyespárbaj után kupákat. Volt valamiféle érzékem ehhez és elég gyors is voltam. Ha eltaláltam az irányt, nagy eséllyel tudtam hárítani. Nem értek egyet azzal, hogy tizenegyest nem lehet védeni, csak rosszul rúgni, ez elveszi a kapusok érdemeit. Biztos voltam benne, hogy nálunk legalább négy ember belövi és ha egyet is megfogok, lesz esélyünk továbbjutni. Végül sikerült is. Csodálatos, hogy részese lehettem ennek az utazásnak, ami számomra mindenek előtt a pályán belüli és kívüli barátságokról szólt."

Faddi Máté a hazai mérkőzésen kapott szerepet. "A fejjátékom miatt, valamint a sok sérülés és eltiltás okán kerültem be a csapatba" - mesélte. "Emlékszem, még nem volt saját cipőm, egy ifista csapattársam cipőjében játszottam, nem is csoda, hogy időnként csúszkáltam a meccsen. A tizenegyeseknél Feri bácsi szólt, hogy Gömöri Ottó és én is rúgok, de őszintén szólva tele volt a nadrágom, a cipő sem az enyém volt, úgyhogy mondtam, én biztosan nem rúgok (nevet). Nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehettem ennek a csapatnak és játszhattam ebben a nagy Vidiben. Óriási élmény volt és a következő szezonban már kaptam egy új, saját cipőt is (nevet)."

A menetelést a televízióban kommentátorként végigkísérő Gulyás László elmondta, rengeteg dolog kell egy ilyen sikerhez. "Először is sok munka és még több szerencse. Négy éve voltam akkor a televíziónál, de nem éreztem magam elég érettnek ehhez a feladathoz. Amikor Párizsban 4-2-re győztünk, akkor éreztem először, hogy itt valami nagy dolog részese leszek. A Manchester United elleni visszavágón Gömöri Ottó kihagyta a tizenegyest, én pedig a meccs másnapján értettem meg a szakmám igazi lényegét. Hogy kiabálni mindenki tud, de beleélni magad annak az embernek a helyzetébe, az az igazán nehéz feladat. Sokat tanultam a szakmáról a menetelés alatt és számos emlékkel gazdagodtam. Köszönönöm nekik!"

A nosztalgiaest a közös fényképek elkészítésével és kötetlen beszélgetéssel ért véget, a Vidi legendái számos aláírást kiosztottak a drukkereknek. A következő eseményre már áprilisban kerül sor, amikor a Zseljeznicsar elleni párharcra tekintünk vissza.