"A Vidinél dolgozni bármilyen pozícióban kiváltság"

Hosszú NB II-es játékosévek után vágtál bele az edzősködésbe Veszprémben. Mi inspirált arra, hogy ezt a pályát válaszd az aktív játékoskarrier után?

Ez a történet 12 évre nyúlik vissza, még amikor a másodosztályú Ajkában játszottam, akkor csináltam meg a C licences edzői képesítést. Nem mondom, hogy tudatosan, mindenáron edző akartam lenni, inkább lépésről lépésre próbáltam élni az élet adta lehetőségekkel. A C licenc megszerzésének idején 28 éves voltam, és akkor kaptam olyan visszajelzéseket, hogy van érzékem ehhez a szakmához. Így elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, Veszprémben a labdarúgó karrierem mellett korosztályos csapatokkal dolgoztam, amit nagyon élveztem. A felnőtt foci felé Pető Tamás hatására kezdtem el orientálódni. Én játékos voltam a Veszprémben, ő lett a vezetőedző és idővel játékos-pályaedzővé váltam mellette, és egyből megtetszett a felnőtt labdarúgás világa. A B licencet még ez előtt elvégeztem, két évvel ezelőtt pedig az A licencet is, mindegyik tanfolyamra pozitívan tekintek vissza.

Pető Tamással 2018 óta folyamatosan együtt dolgoztok. Mitől vált ilyen gördülékennyé a munkakapcsolatotok?

Tomi mellett tanultam meg a felnőtt labdarúgásban való edzősködés csínját-bínját, már hét éve élvezem vele a közös munkát. Amikor feljutottunk az NB III-ba a Veszprémmel, akkor döntöttem úgy, hogy jobban ráfekszem az edzői karrierre, de ezt követően is volt, hogy egy sérüléshullám miatt vagy mert a taktika úgy kívánta meg, még pályára léptem. Jó érzés volt ilyenkor újra focistának érezni magam, de tudtam, hogy ez csak azokra a meccsekre szól.

Az, hogy még a 2021/2022-es szezonban is pályára léptél NB III-as bajnokin, segíti azt, hogy a játékosok fejével gondolkozz bizonyos szituációkban?

Valóban nem vagyok túl idős edző, és lehet, hogy ez is belejátszik, de alapvetően olyan ember vagyok, aki nagyon hamar megtalálja a közös hangot mindenkivel, legyen szó stábtagokról, játékosokról vagy a klub többi dolgozójáról. Ez így volt Veszprémben és a Vidinél is. Pozitív személyiségű edzőnek tartom magam, és nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni, segíteni a fejlődésüket.

Bő fél év tapasztalatai alapján, az NB III-as Veszprémhez képest mik jelentettek újdonságot számodra Fehérváron?

Míg Veszprémben a kapusedzővel kiegészülve három fős edzői stábbal dolgoztunk, itt sokkal jobban megoszlanak a feladatok. Tomi ahogy a játékosok tekintetében a pályán, úgy a kispadon és az edzői öltözőben is a csapatmunka híve. Ő határozza meg az irányelveket és övé a végső döntés, de mindig kikéri a véleményünket, legyen szó edzéstervezésről, - lebonyolításról vagy a mérkőzésekről. Szereti, ha megosztjuk vele a gondolatainkat, jó csapatmunkát végeznek a stáb tagjai.

A stáb tagjai közül a vezetőedzőn kívül volt valakivel korábban munkakapcsolatod?

Hegedüs Ferenc kapusedzőt ismertem, mert sok edzőmeccset játszottunk a Vidi akkori második csapata ellen, amelynek akkor ő volt a kapusedzője. A stáb jelentős része ismerős arc volt, azonban együtt nem dolgoztunk korábban senkivel. Mindenki kedvesen fogadott, könnyen ment a beilleszkedés az első naptól kezdve. Minden percét megbecsülöm annak, hogy a Vidinél dolgozhatok, szerintem itt dolgozni bármilyen pozícióban kiváltság.

Hogy érzed, edzőként miben fejlődtél legtöbbet a Vidinél?

Az edzősködés egy véget nem érő tanulási folyamat. Az elmúlt fél évben betekintést nyerhettem a profi labdarúgás minden szegmensébe, az adatoktól, statisztikáktól az erőnléten át az egészségügyi stáb munkájáig rengeteg dologba, itt látja az ember igazán a sport komplexitását. Örülök, hogy napról napra fejleszthetem a saját tudásomat is, a munkámmal pedig segíthetem Tamás és a csapat munkáját.

Mi az edzői filozófiád, mit gondolsz, mik egy jó edző ismérvei?

A megfelelő kommunikációt kulcsfontosságúnak tartom. Ez az egyik legnehezebb része az edzői szakmának, hogy melyik játékoshoz hogy szólsz. A mai fiatalok sokkal másabbak és érzékenyebbek, mint mi voltunk 10-20 évvel ezelőtt, sokkal több beszélgetést, törődést igényelnek. Azt tapasztalom, hogy a mai fiatal generációnak sokkal több pozitív visszajelzésre van szüksége.

Milyen hosszútávú edzői ambícióid vannak?

Azt gondolom, valahol mindenkiben megvan a vezetőedzői ambíció, de a Vidi hívását a nyáron vissza nem térő lehetőségnek tekintettem. Konkrét célokat nem fogalmaztam meg, az edzői pályámat az élet alakítja majd, most élvezem az itteni munkát, remélem, minél tovább tart majd és közösen el tudjuk érni a kitűzött céljainkat.

Mi kapcsol ki, amikor épp nem a csapat mellett dolgozol?

A focizás számomra a mai napig kikapcsolódást jelent, az öregfiúk bajnokságban a mai napig játszok kispályán, Tomi csapattársaként. Tavalyig még ellenfelekként faragtuk egymást, most viszont már a kispályán is közös sikerekért küzdünk péntek esténként, amikor időnk engedi.